megnőttek a melleim

Szóval szabadulni kell a nyomoromtól. És ehhez le kell győznöm az előítéleteimet. Mert sajnos vannak. A szilikonos nők azok a nők, akikkel szemben nagyon sokaknak előítéletei vannak. Többek között nekem is. És most egy leszek közölük. Igaz ebben van valami izgalmas, egy olyan csoport tagja lenni, akiket eddig lenéztem. Van benne valami vicces is. Gondolom, nem én vagyok ezzel egyedül, az élet olyan, hogy vannak benne meglepetések. (Ez most nagyon közhelyesen hangzott, de vállalnom kell, mert máshogy nem tudom elmondai azt, amit gondolok.) Szóval nézzünk szembe: szilikonos nő leszek. És ez sokkal jobb nekem, mintha a nő lennék, akiknek még néhány A kosaras melltartó is nagy, és ő ettől nagyon szenved, tisztára maga alatt van.

Sorstársak után kutattam a neten, és ráakadtam egy érdekes dologra. Egy csaj írt blogot, hogy mennyire szenvedett a kis mellei miatt, és milyen nehéz volt neki, de aztán elment egy plasztikai sebészhez, aki megcsinálta a melleit, és milyen jó lett. Először kicsit idegenkedtem a dolgoktól, de aztán rájöttem, hogy nem is akkora marhaság. Ma már rengeteg embernek van szilikonja, és nincsen tőle semmi baja. Szóval ez egy teljesen biztonságos megoldásnak tűnik, még akkor is, ha rengetegen vannak előítélettel miatta. Többek között én is, de ez most nem számít. Nem nyafoghatok a végtelenségig, le kell győznöm az előítéleteimet, ha meg akarok a nyomoromtól szabadulni.

Hát kicsit megbántam a tegnapi bejegyzésemet. Miért szólnám le folyton a gondjaimat? Mi miatt nincsen jogom ahhoz, hogy bántson az, hogy kicsik melleim? Nem kell mindig ostoroznom magamat, és minden elkényeztetett majomnak elmondanom magamat, csak azért, mert van egy problémám kicsik a melleim. Már többféle megoldáson gondolkodtam. Tudom, hogy hirdetnek mindenféle kenőcsöt, amitől állítólag nagyobbak lesznek a melleim. De csak állítólag. Most ciki lesz, de be kell vallanom: már próbáltam egyet – kettőt ezekből. Nyilvánosság előtt ezt letagadnám, de így van. (Ez is az elkeseredettség jele.) Egyértelmű, hogy egyik sem vált be, semmi változás nem lett a melleimen. Persze az elején már sejtettem, hogy így lesz, de a remény hal meg utoljára.

Szóval nem segítenek az önsegítő könyvek. Nem segít az sem, ha állok a tükör előtt, és azt ismételgetem, hogy szeretem magamat, és életem csupa öröm és szeretet. Mert hát tényleg nagyon sok öröm és szeretet van az életemben. Lehet, hogy pont ez miatt zavarnak a kicsi melleim? Ha lenne benne valami tényleg nagyon nagy probléma, akkor már nem nyafognék ez miatt. Igen, ha etióp éhező lennék, akkor tényleg nem az lenne a nagy bajom, hogy jaj, de nagyon kicsik a melleim, jaj, de nagyon zavarnak. A jóléti társadalom már megfertőzött engem, és minden hülyeségen kiakadok. Az az én bajom, hogy nincsen semmi igazán nagy bajom?

Szóval a melltartó vásárlások mindig megviselnek engem. Nem értem, hogy mi miatt kell így élnem.   Volt egy időszakom, amikor önsegítő könyveket olvasgattam, és ezek alapján próbáltam rendbe tenni magamban ezeket a dolgokat, meggyőzni magamat, hogy nem változtat semmit az az egész. Mármint a kis mellem. De nem lett tőle semmi sem jobb. Szembe kell néznem egy ténnyel: én tényleg nem tudom elfogadni magamat úgy, ahogy vagyok. Néha ez a legnagyobb, legnehezebb dolog, amit elvárhatunk magunktól. És van, akik belebukik. És ez pont én vagyok. Van benne valami megalázó, hogy pont ilyen kisstílű dolog miatt bukjam ezt az életfeladatot, de ez van. Kicsi a mellem, és én ez miatt szenvedek, ezt nem tudom elfogadni.

Tegnap nagyon elkeseredett voltam. A melltartóvásárlás mindig kikészít. Azt utálom a legjobban, amikor eladó van. Ha nincsen, akkor még elmegy, kiveszem a méretek közül azt, amiről úgy gondolom, hogy jó rám, aztán besunnyogok a próbafülkében. De ha van eladó, és neki kell elmondanom, akkor az már egy halál. A legtöbb nem érti, hogy mi a pálya, amikor az A kosárnál megkérdezem, hogy van-e ennél kisebb. Ilyenkor el kell magyarázom azt, hogy tudom, hogy az A méret a legkisebb, de ezekben is vannak árnyalatnyi különbségek, és nekem tényleg a legkisebb kell. Volt már egy – kettő eladó, akik tök kioktatóan beszélt velem ilyenkor. Pedig tényleg magam alatt vagyok minden ilyen alkalomkor.

És igen, idegesíti, hogy kicsi a mellem. Lehet szépeket mondani, hogy a lélek számít, meg az ész, meg a humor, meg minden, de szerinte ez nincsen így. A kinézet is nagyon fontos. És mi lehet jobb egy nő kinézetében, mint a melle. Tudom, hogy lehet, hogy nem értesz meg, azt mondod, hogy hülyeség miatt szorongok, de képzeld magadat az én helyemben. Nagyon kicsi a mellem. Tényleg nagyon kicsi, szinte már nincsen is. Szóval könnyű annak, akinek B kosaras melle van. Ennyivel már én is megelégednék, de nem kaptam meg ezt sem. Van olyan A kosaras melltartó, ami nagy rám. Szóval még a legkisebb méret sem mindig az én méretem. Ez ám a szívás.