megnőttek a melleim

Szinte hihetetlen, de egy csomóan visszaírtak azok közül a lányok közül, akiknek írtam. A mérleg pozitív nagyon jókat írtak a doktor úrról. Két nő még a melleiről is küldött fényképet, pedig nem kértem, és tényleg jól meglennék ezek nélkül a fotók nélkül. Hölgyem, több méltóságot! Na, mindegy a lényeg, hogy segítőkészek voltak, én meg teljesen fel vagyok dobva. Megtaláltam a megoldást, megtaláltam a sebészt! Viszlát problémák, trallallaa!!!!! Most rögtön megyek, és felhívom dr. Rusz Zoltánt. Ja, nem megyek, mert már késő van. Akkor holnapután. Olyan izgatott vagyok, hogy nem tudom, hogy tudok-e addig várni, vagy felcsörgetem szombat éjfélkor ezt a jóembert. (Ja, ezt nem tudom, mert nem hiszem, hogy a rendelőben alszik.)

Szóval a tettek mezejére léptem, neki álltam orvost keresni. Abban a blogban, ami olvastam, a lányt dr. Rusz Zoltán műtötte, ezért rá kerestem rá. Több fórumon is nagyon dicsérik, de hát én csak a saját szememnek hiszik, úgyhogy felmentem a honlapjára. Annyira tetszett, amiket láttam! Komolyan egész be vagyok lelkesedve. Én is ilyen melleket szeretnék! Olyan jó lenne! Sőt tettem valamit, amit még nem hittem magamról. A fórumon volt néhány csaj, akik azt mondták, hogy őket dr. Rusz Zoltán műtötte. Írtam nekik, hogy ilyen volt az egész, meg milyen a végeredmény, mennyire fájt, illetve meg voltak-e elégedve az orvossal. (Ha már műtetem magamat, akkor a legjobb legyen.)

Szóval szabadulni kell a nyomoromtól. És ehhez le kell győznöm az előítéleteimet. Mert sajnos vannak. A szilikonos nők azok a nők, akikkel szemben nagyon sokaknak előítéletei vannak. Többek között nekem is. És most egy leszek közölük. Igaz ebben van valami izgalmas, egy olyan csoport tagja lenni, akiket eddig lenéztem. Van benne valami vicces is. Gondolom, nem én vagyok ezzel egyedül, az élet olyan, hogy vannak benne meglepetések. (Ez most nagyon közhelyesen hangzott, de vállalnom kell, mert máshogy nem tudom elmondai azt, amit gondolok.) Szóval nézzünk szembe: szilikonos nő leszek. És ez sokkal jobb nekem, mintha a nő lennék, akiknek még néhány A kosaras melltartó is nagy, és ő ettől nagyon szenved, tisztára maga alatt van.

Sorstársak után kutattam a neten, és ráakadtam egy érdekes dologra. Egy csaj írt blogot, hogy mennyire szenvedett a kis mellei miatt, és milyen nehéz volt neki, de aztán elment egy plasztikai sebészhez, aki megcsinálta a melleit, és milyen jó lett. Először kicsit idegenkedtem a dolgoktól, de aztán rájöttem, hogy nem is akkora marhaság. Ma már rengeteg embernek van szilikonja, és nincsen tőle semmi baja. Szóval ez egy teljesen biztonságos megoldásnak tűnik, még akkor is, ha rengetegen vannak előítélettel miatta. Többek között én is, de ez most nem számít. Nem nyafoghatok a végtelenségig, le kell győznöm az előítéleteimet, ha meg akarok a nyomoromtól szabadulni.

Hát kicsit megbántam a tegnapi bejegyzésemet. Miért szólnám le folyton a gondjaimat? Mi miatt nincsen jogom ahhoz, hogy bántson az, hogy kicsik melleim? Nem kell mindig ostoroznom magamat, és minden elkényeztetett majomnak elmondanom magamat, csak azért, mert van egy problémám kicsik a melleim. Már többféle megoldáson gondolkodtam. Tudom, hogy hirdetnek mindenféle kenőcsöt, amitől állítólag nagyobbak lesznek a melleim. De csak állítólag. Most ciki lesz, de be kell vallanom: már próbáltam egyet – kettőt ezekből. Nyilvánosság előtt ezt letagadnám, de így van. (Ez is az elkeseredettség jele.) Egyértelmű, hogy egyik sem vált be, semmi változás nem lett a melleimen. Persze az elején már sejtettem, hogy így lesz, de a remény hal meg utoljára.

Szóval nem segítenek az önsegítő könyvek. Nem segít az sem, ha állok a tükör előtt, és azt ismételgetem, hogy szeretem magamat, és életem csupa öröm és szeretet. Mert hát tényleg nagyon sok öröm és szeretet van az életemben. Lehet, hogy pont ez miatt zavarnak a kicsi melleim? Ha lenne benne valami tényleg nagyon nagy probléma, akkor már nem nyafognék ez miatt. Igen, ha etióp éhező lennék, akkor tényleg nem az lenne a nagy bajom, hogy jaj, de nagyon kicsik a melleim, jaj, de nagyon zavarnak. A jóléti társadalom már megfertőzött engem, és minden hülyeségen kiakadok. Az az én bajom, hogy nincsen semmi igazán nagy bajom?